Önismeret és spiritualitás
(Retrográd Merkúr és Retrográd Vénusz időszaka – és nem csak)
✨ A Tavaszi Napéjegyenlőséggel eljön annak az ideje is, hogy felismerjük, hogy ha kapcsolatainkban ismétlődést tapasztalunk – szoktuk ezt ördögi köröknek is nevezni -, abban mindig van egy közös dolog: MI MAGUNK. Bármi jön fel ebben az időszakban, az csak azért történhet meg, mert még dolgunk van vele. És ha dolgunk van vele, felelősségünk is van, ami azt jelenti képesek vagyunk a változtatásra is.
Amikor az önismereti folyamatomban felvetődött, hogy esetleg a negatív érzéseim nem élem meg, azok kívül maradnak a kapcsolataimon, eleinte nem is igazán értettem… Befigyelt rögtön a spiri egóm, mert hát „I-es házas Plútóval ki az, aki megéli az érzéseit, ha nem én?!”
Hiszen én belül dühöngök, tombolok, ordítok! Csakhogy itt volt egy hatalmas félreértés bennem: megélni egy érzést nem azt jelenti, hogy belül forrongok, és kívül ebből semmit sem látnak. Épp ellenkezőleg.
Parentifikáltként számomra az egyik legnehezebb dolog az, hogy a saját igényeimet, érzéseimet bevigyem a kapcsolatba. Sajnos, gyerekkoromban levontam azt a következtetést, hogy ha „rossz vagyok” vagy „rossz érzésem van”, akkor nem vagyok szerethető, így jó sok évet arra pazaroltam, hogy megpróbáltam tökéletes lenni. Legjobb tanuló, legjobb alkalmazott, legjobb barát, legjobb pár… Sok idő volt, amíg rájöttem, hogy nem az ideális úton közelítettem meg a témát.
A héten a Nap belépett a Halak jelébe, ezáltal az évkörön megérkeztünk az összegzés időszakába.
“Olyan jó napom volt, sikerült megnyugodnom, és olyan kellemesen is telt a nap. 🙂 Megerősítéseket nyertem, hogy haladok, még akkor is, ha nem mindig úgy érzem.”
A határok meghúzásában egyáltalán nem maga a határhúzás a nehéz, hanem az érzés, ami ezzel jár.
Mi lesz, ha nem fognak szeretni többé?
Mi lesz, ha azt gondolják, gonosz vagyok?
Mi lesz, ha egyedül maradok?
Ha egy családban sok vetélés vagy abortusz volt, az rányomhatja a bélyegét az utódok életére is. Főként akkor igaz ez, ha az a két szülő, akik elveszítették a babájukat, érzelmileg nem dolgozták fel az eseményt, és nem vállaltak felelősséget döntésükért (ha szándékosságról van szó, természetesen). Ha ezek az események felmenők körében történtek meg, előfordulhat, hogy ők a gyermekeik, unokáik gyerekitől várják a “megváltást” egy új családtag megszületésében.
Járt nálam egy hölgy, legyen a neve Csenge, aki nagyon szerette a különböző híres emberek életét böngészni. Néha olyannyira elmerült egy-egy fájdalomban vagy tragédiában, amit az általa kedvelt személyek éltek át a személyes életükben, hogy az hatással volt az ő életére is. Lehangolttá vált napközben, és rosszul aludt éjszakánként.
