Ha egy családban sok vetélés vagy abortusz volt, az rányomhatja a bélyegét az utódok életére is. Főként akkor igaz ez, ha az a két szülő, akik elveszítették a babájukat, érzelmileg nem dolgozták fel az eseményt, és nem vállaltak felelősséget döntésükért (ha szándékosságról van szó, természetesen). Ha ezek az események felmenők körében történtek meg, előfordulhat, hogy ők a gyermekeik, unokáik gyerekitől várják a “megváltást” egy új családtag megszületésében.
Ha ilyen helyzet áll elő a családban, bárki, akinek van ereje és lehetősége, megtehet egy rövid, de annál hatásosabb szert, amely által visszafogadhatja a család szívébe az elhunyt magzato(ka)t, ezáltal oldva a családból rá nehezedő terheket. Erre két változatot is leírok:
1. Vegyél egy szál virágot, ami neked színben, formában, illatban rezonál azzal vagy azokkal a lelkekkel, akikre emlékezni szeretnél. Menj el egy folyópartra, és szirmozd le a virágot. Minden sziromnál mondd ki magadban vagy hangosan: “Látlak, és helyed van a szívemben.” Ha van kedved, miután elúsznak a virágszirmok, maradj még egy darabig csendben a folyóparton.
2. Ha van kerted, elkülöníthetsz egy részt, ami az emlékezés kiskertje lehet. Ültetéskor, itt is gondolhatsz arra: “Látlak, és helyed van a szívemben.” Ide bármikor ellátogathatsz, amikor a családi meződhöz szeretnél kapcsolódni.