Járt nálam egy hölgy, legyen a neve Csenge, aki nagyon szerette a különböző híres emberek életét böngészni. Néha olyannyira elmerült egy-egy fájdalomban vagy tragédiában, amit az általa kedvelt személyek éltek át a személyes életükben, hogy az hatással volt az ő életére is. Lehangolttá vált napközben, és rosszul aludt éjszakánként.
Elmerülve a kérdésben, láttuk, hogy Csenge gyermekkorában volt egy olyan tragikus esemény, amely hatással volt a tanulmányaira és az élete alakulására is. Sajnos, a családján kívül nem kapta meg azt az együttérzést, amire vágyott volna a lelke a sorsfordító esemény kapcsán, így keletkezett benne egy hiány. A Lélekhang-tisztítás során láttuk, hogy ezt az űrt próbálta később betölteni azzal, hogy mások történetében elmerülve, együtt- és egyetérzett velük. A lelke mindvégig abban bízott, hogy ha ő képes átélni mások fájdalmát, talán lesz valaki, aki neki is azt mondja: látom a szenvedésed, nem vagy egyedül vele.
Néha elég egy-egy felismerés, egy elismerés, és a lélek újra szárnyra kap.